Régiónkban a vesszőfonás több mint csupán anyag - a helyi identitás és büszkeség szimbóluma. A kosárfonás története a 19. századra nyúlik vissza, amikor Ferdynand Hompesch gróf, a rudniki birtok tulajdonosa új bevételi forrásokat keresett a közösség számára. 1872‑ben tehetséges fiatalokat küldött Bécsbe, hogy elsajátítsák a kosárfonás művészetét. Visszatérésük után, 1878‑ban, megalapította a rudniki kosárfonó iskolát.
Hamarosan a helyi kézművesek által készített kézzel készült darabok árusítása megkezdődött Bécs és Prága áruházaiban. Ez megpecsételte Rudnik hírnevét, mint vezető kosárfonó központ, termékei pedig egész Európában elismertek lettek.
A régió kézművesei precíziójukról, tartósságukról és kifinomult esztétikájukról váltak híressé.
Ma a hagyomány tovább él - nemcsak az idősebb generációk, hanem a fiatalok körében is, akik lelkesen tanulják ezt a mesterséget. Nekik köszönhetően a Podkarpáthág-i kosárfonó központ tovább virágzik, élő kulturális központként Lengyelországban.
