Történet arról, hogyan látta el az egész 17. századi Franciaországot egyetlen kosárfonó
Felöltöztethető-e valaki a saját foglalkozásába?
Ma egy ilyen ötlet valószínűleg divatbemutatót, színházi jelmezt vagy egy installációt juttat eszünkbe. Nehéz elképzelni egy pékembert, aki kenyerekből van felöltöztetve, egy zenészt, aki hangszerekből áll, vagy egy vízszerelőt, akinek ruházatát csövek és fém edények alkotják. És mégis, a 17. század végén a francia metsző, Nicolas II de Larmessin pontosan ezt a rendkívüli víziót alkotta meg. Ő egy olyan művész volt, aki a képzelőerőt kiemelkedő részletgazdagsággal párosította.
Nicolas II de Larmessin (1632–1694) a párizsi metszők és kiadók egyik legismertebb családjához tartozott. Generációkon át a Larmessin család metszeteket, könyveket és nyomatokat készített és adott ki, amelyek műgyűjtők, tudósok és a francia arisztokrácia gyűjteményeiben landoltak. Nicolas olyan környezetben nőtt fel, ahol a nyomdászok és metszők vették körül, és már korán elsajátította a rézmetszés titkait. Jean Mathieu neves mester mellett képezte magát, és hamar kialakította saját, jellegzetes stilisztikáját, amelyet rendkívül precíz vonalak és gazdag részletezés jellemeztek. Miután feleségül vette Marie Bertrand-t, átvette a Rue Saint-Jacques-on működő híres "À la Pomme d’Or" kiadót, amely a 17. századi párizsi sajtókereskedelem egyik fontos központja volt. Ott nemcsak saját metszeteit készítette, hanem más grafikusok munkáit is kiadta, és ezáltal korának egyik vezető kiadójává vált.
Pályafutása nagy részében Larmessin francia királyokról, pápákról, magas rangú egyházi személyekről és történelmi figurákról készített portrékat. Leginkább azonban a körül 1690–1700-ban készült "Costumes grotesques et les métiers" ("Groteszk jelmezek és mesterségek") sorozatáról vált híressé. Ez egy rendkívül eredeti allegorikus metszetekből álló gyűjtemény volt, amelyben a különböző szakmák képviselőit nem anyagból, hanem munkájukkal kapcsolatos eszközökből és termékekből öltöztette fel. A szabó ruháját ollók és anyag darabok alkották, a kovácséit kalapácsok és patkók, a pék ruháját kenyerek, a kosárfonóét pedig kosarak, szita, tálcák és más fonott tárgyak. A sorozat körülbelül harmincnyolc ismert rézlapból áll, és ma is az európai barokk metszetművészet egyik legfigyelemreméltóbb teljesítményeként tartják számon.
Az ötlet nem véletlen volt. Larmessin Giuseppe Arcimboldo manierista kompozícióiból merített ihletet, aki több mint egy évszázaddal korábban gyümölcsből, virágokból és könyvekből álló portrékat alkotott. A francia metsző azonban ezt a koncepciót a kézművesség világára ültette át. Az eredmény egy olyan allegóriákból álló gyűjtemény lett, amely egyszerre volt humoros, szimbolikus és kivételesen dokumentatív értékű. Minden lap egyfajta vizuális katalógusként szolgál a műhelyekben használt eszközökről, anyagokról és termékekről. Emiatt Larmessin metszeteit ma nemcsak műalkotásként, hanem fontos vizuális forrásként is értékelik a technika-, tárgyi kultúra- és népi kézművesség-kutatók számára.
A kosárfonás kutatói számára különös jelentőséggel bír a "Le Vannier" – "A kosárfonó" című metszet. Első pillantásra talán pusztán lenyűgöző allegóriának tűnik, de közelebbről vizsgálva rendkívüli mennyiségű információt tár fel a hagyományos kézművességről. A figura ruházata szállítókosarakat, tálcákat, szitákat, háztartási tárolókat és még sok más fonott tárgyat foglal magában, amelyek valóban a 17. század végi kosárfonó műhelyekben készültek. Ez nem pusztán az alkotó képzeletének műve volt, hanem gondosan megkomponált összeállítás olyan tárgyak alapján, amelyeket a mindennapi életben használtak.
Minél tovább tanulmányozza valaki Larmessin egész sorozatát, annál meglepőbb felfedezni, hogy a fonott munkák sok más lapon is megjelennek. Fonott kosarak feltűnnek halászok, gyümölcsárusok, szőlőművesek, halkereskedők és sok más szakma képviselői között. Nyilvánvalóvá válik, hogy a kosárfonó nem csupán a saját közvetlen körének termékeit állította elő. A gyakorlatban szinte az egész korabeli gazdaságot ellátta. A kosarakat szüreteléshez, halak szállításához, élelmiszer tárolásához, eszközök cipeléséhez, áruk piacra viteléhez és tucatnyi mindennapi feladathoz használták. Nélkülük nehezen képzelhető el egy 17. századi város vagy falu működése. Ezért mondhatjuk, hogy egyetlen kosárfonó látta el egész 17. századi Franciaországot.
Nicolas II de Larmessin halála után munkáját testvére, Nicolas III és a család későbbi generációi folytatták. Ennek eredményeként a "Costumes grotesques" sorozatot a 18. század folyamán sokszor újranyomták és lemásolták. Ma eredeti példányok megtalálhatók a világ néhány legfontosabb múzeumi gyűjteményében, köztük a Bibliothèque nationale de France, a British Museum és a Metropolitan Museum of Art gyűjteményeiben. Értékük nemcsak kivitelezésük mesteri volta miatt jelentős. Kivételes korabeli dokumentumok is, amelyek azt az időszakot örökítik meg, amikor a kézművesség a gazdaság alapját képezte, és a szakképzett kézi munka presztízs és büszkeség forrása volt.
A történet nem ér véget ezekkel a barokk metszetekkel. Bár több mint három évszázad telt el Larmessin ideje óta, a fűzvessző továbbra is rendkívül inspiráló anyag. Korábban elsősorban gyakorlati, mindennapi tárgyak előállítására használták. Ma egyre inkább művészi médiumként jelenik meg tervezők, kézművesek és kortárs művészek munkáiban.
Saját műhelyünkben mi is azon dolgozunk, hogy bemutassuk: a hagyományos kosárfonás többet jelent annál, mint csupán kosarak gyártása. Eredeti fűzruháink kortárs fonott szobrok; hagyományos fonási technikákkal, teljes egészében kézzel készülnek. Minden tervhez több száz óra munka, kiváló anyagismeret és a komplex háromdimenziós formák kialakításának képessége szükséges. Ezek a darabok nem történelmi ruhák rekonstruálásai, hanem művészi értelmezések arról, mit kínálhat a fűz, mint anyag.
Értelmezésünk egyfajta párbeszédet indít Nicolas de Larmessin művészetével. Ő a szakmák szimbólumaival öltöztette fel az embereket; mi magát a mesterséget öltöztetjük fel. Fűzruháink, kalapjaink és egyéb viseleteink célja nem csupán a forma lenyűgözése. Céljuk bemutatni a hagyományos fonási technikák műveltségét, és igazolni, hogy a fűz magasrendű művészeti anyaggá válhat. Kortárs tisztelgés ez a generációk óta fejlődő kosárfonó hagyományok előtt, amelyek az élet mindennapi tárgyait hozták létre.
Így meglepő folytonosság fedezhető fel Larmessin allegorikus metszetei és a mai fűzalkotások között. Bár több mint háromszáz év választja el őket, mindkettő ugyanazt a célt szolgálja: felfedni a fűz rendkívüli lehetőségeit, és emlékeztetni minket arra, hogy az igazi kézművesség nem csupán praktikus készség, hanem művészet is. Ezért a kosárfonás története nem reked meg múzeumokban és történelmi nyomatokban; tovább él, fejlődik és új alkotó generációkat inspirál.
Irodalom
-
Bibliothèque nationale de France (BnF). Nicolas II de Larmessin és a "Costumes grotesques" metszetek.
https://gallica.bnf.fr/ -
CNAM – Conservatoire numérique des Arts et Métiers. Nicolas II de Larmessin metszeteinek gyűjteménye.
https://cnum.cnam.fr/ -
The Metropolitan Museum of Art. Habit de Vigneron (The Vine Dresser).
https://www.metmuseum.org/art/collection/search/408857 -
The Metropolitan Museum of Art. Collection Search – Nicolas II de Larmessin.
https://www.metmuseum.org/art/collection/search#!?q=Larmessin -
British Museum. Collection Online – Nicolas II de Larmessin.
https://www.britishmuseum.org/collection -
Rijksmuseum Amsterdam. Collection – Nicolas II de Larmessin.
https://www.rijksmuseum.nl/en/search -
The Art Institute of Chicago. Collection Search – Nicolas II de Larmessin.
https://www.artic.edu/collection -
Encyclopaedia Britannica. Arcimboldo, Giuseppe.
https://www.britannica.com/biography/Giuseppe-Arcimboldo -
Victoria and Albert Museum. Basketry – History and Craft.
https://www.vam.ac.uk/ -
UNESCO – Intangible Cultural Heritage. Hagyományos kézművesség.
https://ich.unesco.org/ -
Wicker Academy. Kutatás, rekonstrukciók és kortárs vesszőművészet, amelyet a történelmi kosárfonási hagyományok inspiráltak.
https://wickeracademy.com
Képek forrásai
- Eredeti metszetek: Bibliothèque nationale de France (Gallica), CNAM – Conservatoire numérique des Arts et Métiers, The Metropolitan Museum of Art, British Museum.
- AI által színezett rekonstrukciók: Készítette a Wicker Academy a Nicolas II de Larmessin (17. század) közkinccsé vált történelmi metszetei alapján.
- Kortárs vesszőviseletek fényképei: © Wicker Academy. A modellek AI-visualizációit képek alapján generáltuk, amelyek eredeti, kézzel készített vesszőműalkotásokról készültek, melyeket a Wicker Academy hozott létre.
