Vannier - a francia fonás mestere

A francia kosárfonó Diderot és d'Alembert Encyclopédie-jében
Hogyan nézett ki a „vannier” mesterség a 18. században
Sorozat: Az európai kosárfonás kincsei - Wicker Academy

Az európai kosárfonás története nemcsak múzeumokban és régi műhelyekben maradt fenn. Az egyik legfontosabb forrás, amely a kosárfonó szakmát bemutatja, a monumentális „Encyclopédie ou Dictionnaire raisonné des sciences, des arts et des métiers”, amelyet Párizsban adtak ki 1751 és 1780 között Denis Diderot és Jean le Rond d'Alembert szerkesztésében. Ez a felvilágosodás korának egyik legambiciózusabb vállalkozása volt – egy olyan mű, amelynek célja minden, a tudománnyal, művészettel, technikával és kézművességgel kapcsolatos ismeret összegyűjtése és rendszerezése.
A több tízezer címszó között szerepelt a „VANNIER” is – a francia kosárfonóknak szentelt szócikk. A cikket Louis de Jaucourt írta, a 18. század egyik legnevesebb enciklopédistája, és három gazdagon illusztrált táblával egészítették ki, amelyek a műhelyt, az eszközöket és a kosártermékeket ábrázolják.
Ma, több mint 250 évvel később ez a forrás lehetővé teszi, hogy bepillantást nyerjünk egy francia mester műhelyébe, és lássuk, milyen volt a mindennapi élete.

Encyclopédie de D'Alembert et Diderot - Első oldal - ENC_1-NA5

Kicsoda Louis de Jaucourt - az az ember, aki több ezer szakmát írt le?
A szerző 1704 és 1779 között élt – orvos, tudós és filozófus volt. Hozzájárulása az Encyclopédie létrehozásához hatalmas volt. Becslések szerint körülbelül 17 000 cikket írt, ami majdnem a mű egészének egynegyede. Miután néhány közreműködő visszalépett, ő vette át a szerkesztői munka jelentős részét, lehetővé téve az enciklopédia befejezését.
Többnyire „D.J.” monogrammal látta el szövegeit – ugyanaz a jelzés olvasható a VANNIER címszó alatt is.

Louis de Jaucourt

Tudjuk meg tehát, ki is volt a francia „vannier”

A cikk első mondata rögtön megmutatja, hogy a kosárfonó szakma sokkal tágabb volt, mint ma gondolnánk.
Louis de Jaucourt a vanniert olyan kézművesnek határozza meg, aki egy szakmai céhhez (Corps de Jurande) tartozott, és cséplő/rostáló kosarakat (vans) valamint mindenféle vesszőből készült terméket készített vagy árult: kosarakat, hordókosarakat (hottes), szőtt szőnyegeket (clayes),
ketreceket, díszkosarakat (corbeilles), szállítókosarakat és számos egyéb mindennapi tárgyat.
Már ez a rövid leírás is azt mutatja, hogy a 18. századi francia kosárfonó nem csupán kosarak készítője volt. Olyan kézműves volt, aki a mezőgazdaságot, a kereskedelmet, a szállítást és a háztartást szolgálta.

A párizsi mesterkosárfonók céhe

A cikk egyik legértékesebb része a szakma szervezetével foglalkozik. Jaucourt szerint Párizsban létezett egy mesterkosárfonók közössége, amelynek szabályzatai 1467-re nyúltak vissza. A szabályzatokat XI. Lajos király (uralkodott 1461–1483) hagyta jóvá, és később IX. Károly uralkodása alatt (1560–1574) reformálták. A reformot a Királyi Tanács 1561 szeptemberi határozata hagyta jóvá, és bejegyezték a párizsi parlament jegyzőkönyvébe.
Ez rendkívül értékes információ az európai kézművesség története szempontjából, mivel megmutatja, hogy a szakma szervezete már a 15. században formailag szabályozott volt.
Érdekességként más francia történeti tanulmányok kiegészítik a képet azzal, hogy a párizsi céhnek saját francia jurés-ei, vallási patrónusai és a szakmai képzésre, valamint a készített termékek minőségére vonatkozó részletes szabályai voltak.

Érdemes tisztázni, hogy ebben a kontextusban a „jurés” nem versenybírákat jelentett, hanem a céhen belüli hivatalos tisztséget viseltek. A francia kézműves céhekben a jurés-eket a mesterkézművesek közül választották, és ők felügyelték a szakma gyakorlását. Feladataik közé tartozott többek között a céhtagok által készített termékek minőségének ellenőrzése, a céhszabályok betartásának felügyelete, a mesteri címet kérő legények vizsgáztatása, a céhtagok közötti viták rendezése, a céh képviselete a városi hatóságok előtt, a műhelyek ellenőrzése és a céhen kívüli illetéktelen termelés elleni fellépés. A középkori és kora újkori Franciaországban tehát a juré kifejezés egy esküt tett céhtagot vagy céhi ellenőrt jelölt. Ez közbizalmi tisztség volt, és az azt betöltők esküt tettek – innen a juré elnevezés, amely a francia jurer ("esküdni") igéből ered.

A francia kosárfonás három szakosodása

A cikk egyik legérdekesebb eleme a szakma szakágakra bontása.

Mandrerie
A mandrier néven ismert mesterek fehér és zöld fűzből sűrű szövésű tárgyakat készítettek.
Ezek elsősorban: háztartási kosarak, praktikus tárolók és tömör szerkezetű termékek.
Clôture (Closerie)
Ez a szakág magába foglalta: szitákat és rostáló/cséplő kosarakat, nagy szállítókosarakat, szőlőszüreteléshez használt kosarakat és faelemekre épülő szerkezeteket.
Jaucourt hangsúlyozta, hogy ez a szakma legigényesebb része, külön eszközöket és jelentős tapasztalatot igényel.
Faisserie
A szerző „a kosárfonás maga”-ként írja le.
Ide tartoztak a könnyű, áttört szerkezetű termékek: kosarak, kis szüreteléshez használatos kosarak, kis tárolók és mindennapi használati tárgyak.
Ugyanakkor megjegyzi, hogy sok mester mind mandrerie, mind faisserie darabokat készített, ami a francia kosárfonók nagyfokú sokoldalúságát mutatja.

A mester műhelye

A címszó leglátványosabb része három táblából áll, amelyek illusztrálják a szakmát.
Az első a műhely belsejét ábrázolja.
Látható rajta: egy mester, amint kosarat fon, egy fiatal segéd az anyagot készíti elő, egy legény egy asztalnál dolgozik, polcok tele kész termékekkel, a falakon lógó szerszámok, munkapadok és fonáshoz használt minták.
Ez az egyik legrészletesebb, a 18. századi kosárfonó-műhely ábrázolása, ami napjainkig fennmaradt.

1. ábra. Kortárs rekonstrukció a Diderot és d'Alembert Encyclopédie-jének „Vannier” táblái alapján (18. század). Wicker Academy

2. ábra. Kortárs rekonstrukció a Diderot és d'Alembert Encyclopédie-jének „Vannier” táblái alapján (18. század). Wicker Academy

A francia kosárfonó szerszámai

A második tábla a mester által használt szerszámok készletét mutatja be.
Közöttük felismerhető: egy ívelt metszőkéssel (serpette), egy véső- vagy szúróeszközzel (awl), szúróeszközökkel, fűzhasító késekkel, marókkal, egy fa kalapáccsal, egy fűrésszel és a peremformázáshoz használt elemekkel. A különös az, hogy ezek közül sok eszköz alakja alig változott, és még ma is megtalálhatók a hagyományos kosárfonó műhelyekben szerte Európában.

3a. ábra. Le Vannier, outils – a francia kosárfonó szerszámai. Eredeti tábla az Encyclopédie-ből. Forrás: Bibliothèque nationale de France (BnF).

A 18. századi mesterek által készített termékek

A harmadik tábla a kész termékeket mutatja.
Köztük felismerhető: egy szita vagy rostáló kosár a gabona elkülönítéséhez, háztartási kosarak, fedeles kosár, füllel ellátott kosarak, dobozok, tálak és szállítótartályok.
Ez rendkívül érdekes gyűjtemény, mert megmutatja, milyen sokrétű volt a francia műhelyek termelése. A kosárfonók nemcsak mindennapi tárgyakat készítettek, hanem a mezőgazdaság, a kereskedelem és a szállítás felszerelését is.

4a. ábra. Le Vannier, ouvrages et outils – példák francia kosárfonók termékeire és szerszámaira. Eredeti tábla az Encyclopédie-ből. Forrás: Bibliothèque nationale de France (BnF).

A szita (rostáló kosár) – a francia kosárfonás jelképe
A korábbi Wicker Academy cikkben bemutattuk, hogy a történelmi francia kosárfonó címerben három szita vagy rostáló kosár jelent meg. A 18. századi franciák számára ezek voltak a szakma legjellemzőbb termékei és a teljes ipar jelképei. Így a két forrás – a heraldikai és az enciklopédikus – kiegészíti egymást.

Miért fontos a „VANNIER” címszó?
Louis de Jaucourt cikke több, mint egy szakma meghatározása.
Átfogó leírást ad: a céh szervezetéről, a termelési specializációkról, a műhelyről, a szerszámokról és a késztermékekről.
A táblákkal együtt ez a 18. századi európai kosárfonás egyik legfontosabb dokumentuma, és lehetővé teszi, hogy rekonstruáljuk egy több mint kétszázötven évvel ezelőtti francia mester mindennapi munkáját.

Összefoglalás
Diderot és d'Alembert Encyclopédie-je jóvoltából a francia kosárfonást nemcsak kézművességként láthatjuk, hanem egy jól szervezett szakmaként is, amely évszázados hagyományokkal, saját specializációkkal, eszközökkel és jól körülírt munkamódszerekkel rendelkezik.
Pontosan az ilyen források teszik lehetővé számunkra, hogy ma rekonstruáljuk az európai kosárfonás történetét, és megmutassuk, hogy a kosárfonás Franciaország egykori gazdaságának és tárgyi kultúrájának egyik fontos ága volt.

Bibliográfia

Diderot, Denis; d'Alembert, Jean le Rond (szerk.). Encyclopédie ou Dictionnaire raisonné des sciences, des arts et des métiers (1751–1780). Bibliothèque nationale de France.

https://en.wikipedia.org/wiki/Encyclopédie#/media/File:Denis_Diderot_111.PNG